Gyerekszáj:
Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja kupakjával, és végül azt kérdezte: - Miért nem tudom én ezt kinyitni?
- Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni. -
feleltem.
Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
- De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
Egy esős őszi délutánon az ismerősünk és a kisfia a kandalló előtt ülve régi fényképalbumokat nézegetett. A gyerek hosszan szemlélte anyja
gyerekkori fényképeit, majd egy idő múlva megkérdezte:
- Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?
Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szeretett volna kutyát, de a mamája nem engedte. Egyszer, amikor átmentünk hozzájuk vendégségbe,
Julika boldogan újságolta, hogy a mamája azt mondta, fog kapni kutyát.
Meglepetten kérdeztük:
- Mikor?
Julika büszkén jelentette be:
- Majd ha a disznók repülnek.
iv>
Meglátogattam egy ismerősömet, aki nem találta mobiltelefonját.
Keresgélés közben a kislánya egyszer csak izgatottan azt mondta:
- Tudjátok, mit kellene végre feltalálni? Olyan vezetékes, bedugaszolható telefont, ami sosem tűnik el.
Amikor vidékre költöztünk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy két
kocsival megyünk. Nyolcéves fiunk aggódva kérdezte:
- Mit csinálunk, hogy ne szakadjunk el egymástól?
- Lassan megyünk, hogy az egyik kocsi követni tudja a másikat -
igyekeztem megnyugtatni.
- De mi lesz, ha mégis elszakadunk egymástól? - faggatott tovább.
- Akkor, azt hiszem, többé nem látjuk egymást - ugrattam.
- Értem - mondta -, akkor én a mamával megyek.
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak,
hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy
hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után
mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!"
Valamelyik nap a telefonnál találtam rá hároméves fiamra, s amint
meglátott, gyorsan letette a kagylót.
- Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
Azt mondta, hogy Kati nagynénjét hívta fel.
- Hogy hívhattad Kati nénit? - kérdeztem. - Hiszen nem is tudod a
számát.
- De igen, tudom. És fel is hívtam - felelte.
Hosszan győzködtem, hogy nem hívhatta fel, mivel nem tudja a
számát, de ő csak erősködött, hogy igenis beszélt vele.
- Jól van - mondtam végül -, ha tényleg beszéltél vele, hadd
halljam, mit mondott.
Erre a fiam így felelt:
- Azt mondta, hogy rossz számot hívtam.
Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom
karjára vette a kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
- Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!
Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves
Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem
messze lévő repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem
a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam,
hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az
irányítónak, és megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy
azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki,
amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és
megilletődött ábrázattal nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten
meglátott és felküldött a szobámba.
Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket
felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy
szerintünk mi lesz az emberrel a halál után. A fiúk a szertartás
alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy
mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem. Négy éves
fiam hangosan megszólított:
- Mami!
- Tessék - suttogtam.
- Mi van a dobozban?
Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse
vette fel a telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért
megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte:
- Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.
Tegnap leszedtük a karácsonyfát, mert már nagyon hullott. Persze
minden csupa tűlevél lett. Akkor vettük észre, hogy a lányunk (4) egy
lapátnyi tűlevelet terített el a szőnyegen.
- Te mit csinálsz?!
- Segítek nektek, hogy mindenhova egyenletesen jusson.
Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor még
mindig úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is kell
kérni.
Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet.
Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam:
- Nem lesz ez egy kicsit sok?
- Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni - válaszolta
méltatlankodva a fiam.
/THOOMAS/
Kommentáld!