Tisztelt Orbán úr! 
Elhatároztam, hogy írok Magának egy levelet, mint apa az apához. Gondolkodtam, jegyzeteltem, mi mindent szeretnék majd elmondani. Az íróasztalnál ülve rájöttem: Én Magának nem is szeretnék mondani semmit. A jó szóból úgysem ért, röhög rajta. Meg van győződve arról, mint valami lipótos, hogy az isteni szikra megvilágosította, és felhatalmazta az égvilágon mindenre. Isten, ha van, biztosan nem Magát hatalmazta fel, és 53 százalék egy választáson sem felhatalmazás arra, hogy kinyírja a Köztársaságot, és elkövessen még 100.000 agyalágyult dolgot, amit még az alkotmányba is beleír. Agyalágyultat, igen. Úgy tűnik, Maga elzavart minden kicsit is értelmes embert a közeléből, és körülvette magát talpnyalókkal és bólintókkal, ahogy ez egy igazán gyenge és fantáziátlan államférfihoz illik. 
Igazi idegenszívű vagyok én, osztrák, aki 15 évvel ezelőtt véglegesen idekerült, megtanulta a nyelvet, tanított az egyetemen, lett családja, gyereke, és osztozik a magyarok sorsában. 

Emlékszem a diáktüntetésre a Bokros csomag ellen, 95-ben, amikor Debrecenből Budapestre jöttünk tüntetni. Mindenki a Fideszben bízott, és még 3 évvel később, amikor hatalomra kerültek, bizakodtam én is, és mondogattam: A Fidesz most egy fasza kis országot fog csinálni Magyarországból. Bizony azt csinálta - kizárólag saját magának. Röviddel a hatalomátvétel után olyan rossz volt a közhangulat, amilyet addig életemben még nem tapasztaltam. És egyre csak rosszabb lett. 

Tudja, Orbán úr, 2002-ben nem azért veszítette el a választásokat, mert a Fidesz szinte semmit sem csinált, csak gyártotta a nagyot álmodó lila ködöket sorban, hanem mert mindenkinek elege volt a Maguk keltette félelemből, rettegésből. 
Szeretném arra is emlékeztetni, hogy a két forduló között annyira behülyítette a népet, hogy még én idegenszívű is (vagy épp ezért) összevesztem barátokkal (!), akikkel a mai napig nem beszélek. Ezért is Maga a felelős, és örök a haragom emiatt! 
A következő kormány is sok hülyeséget csinált, de nem kellett félni! Nem volt rettegés az emberekben, nem volt annyi utálat bennük, mint most megint. Nem raktak ki embereket, mert önállóan gondolkodtak, vagy mert nem volt párt-kezesük. 
Egy dolgot szeretnék mégis megtudni Magától: Hogy fogja mindezt a hazugságot, ezt a pökhendiséget, ezt a megvetést, és a gondolt tévedhetetlenségét majd megmagyarázni a gyerekeinek, amikor kinyílt a csipájuk? Én könnyen magyarázom az enyémnek, miért van rózsaszínű Toyotánk (senki nem akarta, azért volt olcsó), csak 52 m2-ünk (mert többre nem tellett), miért nem járok öltönyben (mert nem a látszat a fontos), miért nincs bányája az apámnak (mert asztalosnak tanult, és én nem voltam politikus), hogy miért írtam ezt a levelet (mert nem vagyok hajlandó félni). 

De Maga, Orbán úr, hogyan fogja majd megmagyarázni a gyerekeinek, hogy önkényeskedő operettkirályként viselkedett, hozatta az ostoba törvényeket, hazudott, kicsinált embereket, csak, mert nem hódoltak be Magának? Mit fog mondani, ha kérdik: "Apa, miért viselkedtél úgy, mint egy hottentotta diktátor?" Vagy csak ad nekik 2 pofont és elzavarja őket? 

Üdvözlettel: Clemens Prinz, osztrák, néprajzos, fordító.